Blogot ajánlok, merthogy nekem nagyon tetszett. Egy autista fiú, Gyurka guru mindennapjaiba nyerhetünk bepillantást testvére szemüvegén keresztül.
Az írás tele van szeretettel és a hétköznapi életet egy kicsit más szemszögből is megismerhetjük az írások által. Akit érdekel a téma, határozottan javaslom olvasásra:)
Sok okostelefon alkalmazásról hallottam már, láttam is néhányat. Van, ami megmutatja a felettünk szálló repülőjárat pontos számozását, azt is hogy honnan hová tart. Van, ami figyeli éjszaka, hogy milyen hangokat adunk ki és, ha a "normális" szuszogástól eltérő hangokat hallatunk, felveszi azt és reggel ellenőrizhetjük, milyen nagy igazságokat kotyogtunk ki álmunkban. Persze vannak olyan elképesztő programok is, amik képesek figyelni, hogy alvásunk melyik periódusában vagyunk éppen és abban az időszakban ébreszt minket az óránk, amikor éppen az a szervezetünk számára is a legoptimálisabb.... Hogy őszinte legyek, tudok élni ezek nélkül az elhagyhatatlan alkalmazások nélkül, persze anélkül is, amiről a következő sorokban szeretnék írni. Történt ugyanis, hogy elkezdték ezeket a telekommunikációs eszközöket olyan területen is alkalmazni, ahol speciális nevelési igényű gyermekekkel foglalkoznak. Az idő és kézírás felismerést segítő szoftver hatékony eszköz lehet a gyerekek kezében, ugyanakkor kifejlesztettek egy olyan szoftvert is, amely az érzelem kifejezését segíti. A működése egyszerű és ebben rejlik nagyszerűsége is. A szoftver használója egy ötfokozatú csúszka segítségével beállíthatja érzelmei hevességét illetve egy arcot ábrázoló ikon segítségével jelezheti érzelmei változását. Ha a csúszkát balra vagy jobbra mozgatja a képernyőn, a karakter arckifejezése ennek megfelelően változik, kifejezve ezzel az aktuális érzelmi állapotot.
Kagawa Egyetemmel közösen indított kutatási projekt keretében a Fujitsu még hatásosabb támogatást biztosít ezekhez az alkalmazásokhoz okostelefonok segítségével. Az utóbbi években gyorsan terjedő okostelefonok ugyanis kiválóan alkalmasak a különleges gondozást igénylő gyerekek életminőségének javítására.
Aki részletesebb információt szeretne, annak az eredeti cikk:
Augusztus elsejétől a szentendrei Skanzen immáron akadálymentesítve is elérhető a látogatók számára.
1993-tól működik a Láss a kezeddel, hallj a szemeddel! elnevezésű program, melynek része egy a vak látogatók részére létesített tapintható kiállítás és egy a siketek részére kialakított fejlesztő program. Az egyes tájegységek bejáratánál tapintható kerámia-térkép a vakokat és gyengénlátókat segíti a tájékozódásban, valamint a kifejezetten nekik fenntartott kiállítótér a Nyugat-Dunántúl tájegység bagdali lakóházában, ahol minden tapintható, megfogható. A hozzá kapcsolódó Skanzen vasút peronjain pedig 6 db lift segíti a mozgássérültek mozgatását a Skanzen Vonatra.
Jelen projekt célja, hogy minél többféle lehetőséget teremtsen a speciális közönségnek a múzeumlátogatás élményének megélésére. A fejlesztés tartalmazza az ügyfélfogadás kulturált, biztonságos és valamennyi fogyatékkal élő csoport számára egyaránt igénybe vehető feltételeinek biztosítását, a múzeum új bejáratának parkoló, jegypénztár és adaptált mosdók kialakítását.
A múzeum irodaépületében található Néprajzi Látványtárba és a Skanzen Galériába jutnak el problémamentesen a fogyatékkal élő látogatók. A bejárathoz közel épül egy mozgássérülteknek is alkalmas parkoló - mely autó és busz fogadására is képes -, ahonnan kényelmes út vezet a kiállítóterekhez, valamint a téli nyitva tartás ideje alatt is könnyedén közelíthetőek meg a múzeum tájegységei. A sétaút kialakítása mellett dombornyomott Braille-írásos feliratokat, a mozgásukban korlátozottak kényelmét elősegítő jegypénztár és információs pultot alakítottak ki.
A múzeumi tájékozódást egyúttal egy speciális múzeumi térkép is elkészül, ami Braille-írással és nagy betűméret, jelnyelvű videó, hanganyag, rövid és egyszerűsített, valamint egyszerűsített szöveg képekkel és piktogramokkal lesz kiegészítve. Az internet, mint elsődleges információforrás, a fogyatékkal élők tájékoztatásában is nélkülözhetetlen. A Skanzen honlapját is akadálymentesítik biztosítva a tájékoztatást adaptált eszközzel a különböző fogyatékossági típusok szerint.
Eddig is tudtam, hogy csodálatos teremtések a kutyák, de ez az oldal még jobban megerősítette bennem ezt a tényt. Az alábbi linken olvashattok azokról a kutyákról, akik a fogyatékos emberek mindennapjaiban segítenek!
Tegnap akadtam rá a közösségi hálón egy érdekes hírre, ami szerintem csak számomra hatott az újdonság erejével. Ahogy bóklásztam a cikkek között, hogy minél több újdonságot megtudjak az adott alkalmazásról azt tapasztaltam, hogy bizony ez év eleje óta cikkeznek erről az "újdonságról". Nos, ha valakinek tudok még újat mondani ezzel, akkor olvassa tovább:) A Jel-M - ről van szó.
A Jel-M alkalmazás lényege, hogy a felhasználó valamely erre felkészített környezetben (múzeum, közintézmény, köztér stb.), annak valamely releváns pontjához (kiállítási tárgy, hivatali helyiség, ügyirat stb.) kapcsolódó információt jelnyelvi videó formájában tekintheti meg telefonján. Az átadott információ ily módon mindig kontextusba ágyazott, hiszen figyelembe veszi pl. a felhasználó fizikai helyét. Mivel a rendszer képes a központi adatbázisban tárolt hanganyag mobiltelefonra továbbítására is, a helyfüggő technológiával kombinálva kiegészítő akadálymentesítő megoldást kínálhat vakok számára is. A projekt számos eredménye a jelnyelv oktatásában, illetve a létrejövő akadálymentesített kulturális adatbázis révén is hasznosítható.
Aki bővebb információra kíváncsi, annak szeretettel ajánlom az alábbi oldalt:
...na azért ez még álom az álomban:) DE!!! Másfél héttel ezelőtt vettem észre munkába menet, hogy a hármas metró vonalán (Újpest Kp.- Kőbánya- Kispest) a metrószerelvényekbe az ajtókhoz felszereltek egy - egy lámpát. Amikor az elhíresült: "kérem vigyázzanak, az ajtók záródnak" jelmondat elhangzik a lámpa bőszen villogni kezd. Teszi ezt azért - gondolom én - hogy a siket, vagy halláskárosult emberek is tájékoztatást kapjanak, be kell fejezni a ki és beszállást. Akármi is az igazság, örülök ennek a "fejlesztésnek", kicsit közelebb vagyunk egy cél eléréséhez! A sokat szidott BKV ezúttal nőtt a szememben:)
No, utánanéztem a BKV honlapján és ezt találtam, ergo jól gondoltam:)
Mint minden iskola életében a mi Dobbantós iskoláink életében is elkövetkezett az a pillanat, amit a diákok és valljuk be őszintén, a tanárok is nagyon várnak. Elhangzott az utolsó csengőszó, vége a tanévnek! Csillebércen egy 3 napos összetartáson ünnepelték meg a tanárok és a diákok egyaránt a sikeres évet. A három nap alatt sok program várt a résztvevőkre. És bár egy helyszínen, mégis egymástól távol külön tölthették el ezt a rövid időt. A Csillebérci Szabadidő és Ifjúsági központ adott otthont rendezvényünknek. Talán még emlékszünk páran az úttörős éveinkből erre a helyre, nos, sok minden változott, a hangulata azonban a régi:)
A tanárok is újra gyerekek lehettek és lettek is bizonyos esetekben, jó volt látni, ahogy kikapcsolódtak, a gyerekek pedig különböző worksopokon próbálhatták ki tehetségüket. A rendezvény záró napján egy konferencia keretén belül vitatták meg a szakemberek az eddigi tapasztalatokat, a jó gyakorlatokat, illetve azokat a nehézségeket, amikkel szembe kellett nézniük az elmúlt időszakban. Hallhattunk továbbá beszámolót a Gallup Intézet egyik munkatársától azzal kapcsolatosan, hogy a felmérések milyen eredményeket mutatnak a programról.
Az esti záráson a diákok bemutatták a három nap munkáit, melyeket a workshopokon hoztak létre, táncoltak, énekeltek, bemutatták az elkészült kisfilmet. A tábort az a jó hangulat, összefogás és örömteli munka jellemezte, mint magát a Dobbantó programot!
Köszönjük mindenkinek, aki ott volt!
Érkeznek a táborlakók:)
Elkezdődik a tanárok programja
A tábor ma:)
Záró konferencia
Reményeim szerint ma bepótoltam mindazt, amit az áprilisi, illetve májusi posztjaimban olvashattatok volna. Összefoglalva, nagyon nagyon mozgalmas májust zártunk. Sok rendezvény, kevés pihenő, és persze vizsgaidőszak:) Itt engedtessék meg nekem, hogy megköszönjem elsősorban Kedvesemnek, aki végig ott volt mellettem és tartotta bennem a lelket és persze két Barátnőmnek, hogy kibírtak, és hittek benne(m), hogy végig tudom csinálni:)
Akkor lássuk az eredményeket: az alapítvány több sikeres konferencián van túl az elmúlt hónapban. Mindezt úgy, hogy sokan szabadidejükben vállalták a teendőket és mindent megtettek a sikeres lebonyolításért.
Sikeresen zárult a vizsgaidőszak is, örömmel konstatáltam, hogy újabb sikeres évet hagytam a hátam mögött. Persze ez nem a szín ötöst jelenti:) Csupán annyit, hogy minden vizsga sikerült. :)
És akkor a jövő. Sok sok teendő áll előttünk. A június, hasonlóan a májushoz nem láblógatással zajlott és persze közeledik az ősz, ami mindig az új pályázatok ideje.
Hamarosan lezárul angyalságom, összegzek is, persze jó lenne nyaralni is, még mit is terveztem??? Ja, tényleg hogyan tovább...:) Na erről és még sok másról a következő posztokban:) Szép napot!
A közelmúltban volt annak a programunknak a zárórendezvénye, mely autista munkavállalók elhelyezését segíti elő a nyílt munkaerőpiacon. Sajnos napjainkban továbbra is fennáll az előítélet az autistákkal kapcsolatban. Nem ismerjük ezt az állapotot, nem tudjuk, mi ez, tehát biztos, hogy rossz. Bár azt tapasztalom, hogy egyes munkahelyek egyre nyitottabban állnak a fogyatékosok alkalmazásához, azonban sajnos továbbra is sokan elhatárolódnak ettől.
Egy kis szemléletformálás, némi segítségnyújtás és persze sok sok ismeret átadása volt a célja annak a programnak, melyt közalapítványunk Rehabilitációs Programirodája bonyolított le. Ennek a projektnek május utolsó napján volt a zárókonferenciája, ahol Soltész Miklós szociális, család és ifjúságért felelős államtitkár kihangsúlyozta, milyen fontos ez a feladat nemcsak a az autista fiatalok, de szüleik számára is.
Tudjátok, mit jelent ez a jel? Találkoztatok már vele valahol? Sajnos a válaszok nagy többsége az: fogalmam sincs mit jelent és nem, még nem láttam sehol.
Akkor némi infó: ha ezt a jelet látjátok, akkor biztosan olyan szöveggel lesz dolgotok, amit megértenek az enyhén, középsúlyosan értelmi fogyatékos emberek is, azok is, akik esetleg alacsonyabb iskolázottsággal rendelkeznek és nehézséget okoz számukra az idegen szavak kifejezések megértése. Továbbá ha jobban belegondolunk ezt a kommunikációt alkalmazzuk akkor is, amikor gyermekeinket tanítjuk, fejlesztjük, megmagyarázzuk nekik egy - egy szó jelentését.
A közalapítványnál lehetőségem volt részt venni egy olyan képzésen, amellyel elsajátíthatom ennek a kommunikációnak a lényegét, módszertanát. Fantasztikus, hogy mennyire túlbonyolítjuk napjainkban a mondandónkat és milyen egyszerűen tudomására hozhatom a többieknek, hogy mit is akarok valójában:)
Persze ez egyben nyelvünk szépsége és még mielőtt valaki azt hinné, hogy a cizellált ékesszólás ellen vagyok, nem, nem erről van szó, csak mindenkivel a megfelelő módon kell kommunikálni.
Fantasztikus élmény volt, ezúton is köszönöm szakértőinknek ezt a hasznos tudást:)
.jpg)
Ebben az évben Magyarországon került megrendezésre az egyik legrangosabb és legismertebb nemzetközi fogyatékos ügyben tevékenykedő civil szervezet, a European Disability Forum nemzetközi szemináriumára. Minden évben az európai elnökséget adó országban tartják ezt, a fogyatékos ügy számára meghatározó fórumot, illetve a szervezet éves közgyűlését. Közalapítványunk abban a megtisztelő helyzetben volt, hogy társszervezőként vehetett részt a nemzetközi eseményen és Szauer Csilla, alapítványunk ügyvezető igazgatója, továbbá Szentkatolnay Miklós az Akadálymentesítési Programiroda vezetője is előadást tartott. Rendkívül izgalmas és fontos kérdések és témák hangzottak el a két napos rendezvényen, melyek újabb szakmai kihívások elé állítják a hazai fogyatékosügy résztvevőit.
Alapítványunk első alkalommal hirdette meg ezt a képzést ingyenesen autista gyermeküket nevelő szülőknek. Szinte pillanatok alatt betelt a keret, így gondolkodunk a folytatásban. A mentorszülők elsősorban azoknak a szülőknek nyújtanak segítséget, akiknek frissen diagnosztizálták a gyermeküket autizmus spektrumzavarral, és ezzel kapcsolatosan rengeteg kérdésük van, vagy tele vannak bizonytalansággal, félelmekkel. Amit egy mentorszülő nyújtani tud, az a tapasztalat, amivel rendelkezik, ami által mindenki másnál hitelesebb segítséget tud nyújtani, hiszen megélt már hasonló élethelyzetet, mint az őt megkereső sorstárs szülő. A tapasztalati tudást a tréning kiegészítette még olyan speciális elemekkel, mint az empátia készségszintű használatának gyakorlása, vagy az asszertív kommunikáció, a kérdéstechnika, a tanácsadás alapjai, melyek még inkább segítik a mentorálás folyamatát.
Angyaltársam Matolcsi Zsuzsa is részt vett a képzésen és kértem, ossza meg velünk tapasztalatait:
„A képzésre azért jelentkeztünk, mert segíteni szeretnénk azoknak a szülőknek, akik nemrég kapták meg a diagnózist, amelyből megtudták, hogy gyermekük autista.
A képzés arra irányult, hogy felkészítsenek minket erre a segítő/mentor szerepre. Egyrészt már azzal segítünk, hogy mivel mi magunk is autista gyereket nevelünk, hitelesen beszélhetünk arról, hogy hogyan lehet túllépni a "gyászon" és hogy lehet élhető, sőt boldog életet élni ilyen helyzetben is. Másrészt viszont el kellett sajátítanunk jó pár mentorszülői kompetenciát. Tanultunk a meghallgatás képességéről (empátia, aktív figyelem,) a hatékony információátadásról, arról, hogy hogyan kérdezzünk, hogyan adjunk visszajelzést.
A legnagyobb élmény maga az érzelmekkel és kérdésekkel teli közös munka volt, 15 másik nővel, asszonnyal, feleséggel és mindenekfölött édesanyával.”
Május 12-én ünnepélyes keretek között végleg lezárult a TÁMOP 5.4.5. A fizikai és infokommunikációs akadálymentesítés szakmai hátterének kialakítása című kiemelt projektünk. A záró rendezvényen került sor a program során kidolgozott kiadványok, tananyagok bemutatására, illetve a tanúsítványok ünnepélyes átadására is. A tankönyvbemutató rendezvény keretében ismerhették meg az érdeklődő szakemberek, köztisztviselők, felsőoktatási és felnőttképzési intézmény, valamint a sajtó képviselői a fogyatékos emberek társadalmi integrációját elősegítő új tankönyveket és képzési segédleteket. Mintegy harminc féle tankönyv, kiadvány készült 500-500 példányban. A nem csak mennyiségében, de szakmai területeiben is hatalmas, rendkívül széles területet átfogó tudásanyag immár nyomtatott, szerkesztett formában is elérhetővé vált, melyek egy újfajta szemlélet, sokoldalú megközelítést képviselnek a magyar fogyatékosság ügyben.
A program második felében a kiemelt projekt második szakaszában megvalósult Képzők képzése oktatási program keretében végzett 186 képzett oktató vehette át a tanúsítványát. A képzési program főcélja megvalósult, azaz a 70 féle képzéshez azonos szemléletet, az egyenlő esélyű hozzáférés eszméjét és az ehhez szükséges speciális tudásanyagot is elsajátították oktatók. A rendezvényt megtiszteltet jelenlétével a NEFMI helyettes-államtitkára Nyitrai Imre, valamint a Fogyatékosságügyi Főosztály több képviselője is.
Az elmúlt időszakban sajnos nem sok időm volt írni. Kicsit zsúfolt volt a munka+ vizsgaidőszak így együtt, de pótlom az elmaradásom. Az április, hasonlóan a korábbi hónapokhoz csöndesen zajlott az alapítványnál. Főként az átalakulás körül zajló feladatok ellátásával foglalkoztunk. Jártunk Igalon érzékenyítő előadást tartani a helyi általános iskolában. AZ FSZK Magyar Jelnyelvi Programirodája a Hallatlan Alapítvánnyal karöltve elkészítette a regionális jelnyelvi DVD-t, ami régen dédelgetett álma volt a munkatársaknak. Amellett, hogy ez a film sok érdekességet és új ismeretet tartalmaz, egyedülálló hazánkban. Előkészületek zajlanak a jövő programjaira vonatkozóan, illetve ismereteket bővítünk, tanulunk folyamatosan. A május jóval pörgősen időszak az alapítvány életében, így igyekeztünk felszívni magunkat a nyár első hónapjára.
Csodálatos kisfilm. Egy anya szemével mutatja be a mozi az 5 éves autista kisfiút, fejlődését és azokat a jeleket, amik segítettek neki felismerni, mivel is kell megtanulni együtt élni.
Szeretnék itt is beszámolni azokról a képzésekről, melyeket alapítványunk indít. Ezek a tréningek elsősorban fogyatékos emberek ellátásában dolgozó szakembereknek szólnak. Az előadások során kommunikációs és személyiségfejlesztő gyakorlatok egyaránt előfordulnak majd. Az érdeklődők bővebb információt az alábbi linkeken kaphatnak:
"Fogyatékos emberek ellátásában dolgozó szakemberek szupervíziója",
"Fogyatékos emberek ellátásában dolgozó szakemberek kommunikációs tréningje"
"Fogyatékos emberek ellátásában dolgozó szakemberek személyiségfejlesztő tréningje"
.png)
Az internet egy csodabolygó. Elképesztő lehetőségek, információhalmazok és sorolhatnám, még mi minden található benne. Évekkel ezelőtt szembesültem vele, hogy létezik olyan oldal, ahol gyerekeknek mesét mesélnek, versikéket tanítanak, vagy éppen a pontyról és a pintyről énekelnek, ösztönözve ezzel a őket arra, hogy sajátítsák el ezeket az egyszerű dalocskákat. Blogokról is hallottam már mindenféle témában. Most ezt a kettőt sikeresen összehozta egy írónő. Meseblog indul ugyanis a mai napon:) Fantasztikus ötlet!!! Az írónő, Béres Melinda elkezdi, akik csatlakoznak, legyenek akár szülők, akár gyerekek, akár érintettek, akár nem, folytathatják ezt a blogot. A terv, hogy a kis meséből könyv szülessen és megismerjék minél többen a fogyatékosok színes világát. Igyekszem elérni Melindát meséljen az ötletről:)
A blog címe:http://fogadjelmese.blog.hu/
Addig is a hírek, ahonnan értesültem a blogról:
nepszava.com/2011/04/kultura/meseblog-indul-a-fogyatekkal-elok-elfogadasarol.html
Minden nap valamilyen világnapot ünneplünk. Ha belenézünk ebbe a furcsa naptárba, akkor sok őrült eseményt látunk, de a mai igazán érdemes arra, hogy említést tegyünk róla. A vakvezető kutyák világnapját ünnepeljük minden év április 27-én. Ezek a fantasztikus kis élőlények nemcsak széppé teszik életünket, csodálatos társak, de egyben mindennapi segítői a vak embereknek. Néhány érdekes információ:
1994 óta április 27. a Vakvezető Kutyák Világnapja a Vakvezető Kutyakiképző Iskolák Világszövetségének javaslatára. A jól képzett vakvezető kutya megóvja gazdáját a lépten-nyomon útjába kerülő akadályoktól, sőt az utasítások ellenére sem tesz meg bizonyos dolgokat, ha úgy véli, ezzel veszélybe sodorja a rábízottat.
Vakvezető kutyának elsősorban a labrador retriever, a golden retriever és a német juhászfajta vált be - az utóbbiak közül csak azok, amelyekből hiányzik a fajtára néha jellemző agresszió, ám sok keverék kutya is alkalmas e célra. Mivel a kutyák színvakok, a zebrához érve a vakvezető eb a gyalogosok mozgásából ítéli meg, hogy zöld a lámpa és indulhat-e. A vakvezető kutyák általában 8 éves korukban "vonulnak nyugdíjba".
A vakvezető kutyák első iskoláját 1916-ban a németországi Oldenburgban alapították, az ebeket akkor a világháborúban megvakult katonák vezetésére képezték ki. Magyarországon Rithnovszky János volt az első, aki vakvezető kutyával közlekedett, majd 1978-ban létrehozta a csepeli vakvezető kutyakiképző iskolát, amelyet a hatóságok szinte azonnal be is zárattak. Közel egy évig tartó harc után, amelyben nagy szerepet játszott Schuller Imre rendező-operatőr dokumentumfilmje, 1979-ben az iskola újra megnyithatta kapuit a Magyar Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetségének keretei közt.
Míg a Világszövetség székhelyének is otthont adó Angliában évente 700 kutyát képeznek ki vakvezetésre, addig Magyarországon az elmúlt időszakban évi mintegy 20-25 kutyát adtak át. Egy teljesen kiképzett kutyára akár 2-3 évet is kell várni, a Magyarországon élő körülbelül 20 ezer vak emberből mintegy 120 rendelkezik vakvezető kutyával. Sokan azért nem vállalhatnak ilyen segítőtársat, mert nem tudják fedezni a havi minimum 5-8 ezer forintos tartási költséget. Az iskola ugyan ingyen biztosítja az állatorvosi ellátást, a kutya fenntartási költségeire azonban a vakok semmiféle támogatást nem kapnak. A rászoruló igényjogosult vak ember a kutyához tízezer forintért jut, a kiképzéssel járó tetemes költségeket a vakok szövetsége viseli. Egy eb kiképzése fél évig tart, és egymillió forintba kerül. A jövőben több olyan bázist szeretnének kialakítani a vidéki településeken, amelyeken vakvezető kutyákat képeznek a Szociális és Munkaügyi Minisztérium által kiírt pályázat támogatásának felhasználásával.
Érdekes cikkre bukkantam a neten, megosztom Veletek, szerintem nagyon jó kezdeményezés:
A civil társadalom iránti szakmai felelősségvállalásának tudatában Digitális Esélyegyenlőség néven országos mozgalmat indít a Neumann János Számítógép-tudományi Társaság (NJSZT). A cél az, hogy rövid időn belül mindenki teljes értékű tagja lehessen az információs társadalomnak: a számítógép és a világháló használatának lehetősége és képessége mindenki rendelkezésére állhasson.
A digitális esélyegyenlőség megteremtése az életminőség és a versenyképesség jelentős javulását eredményezi. A cél össztársadalmi program megvalósításával érhető el. A programnak tartalmaznia kell egyrészt az ország területének a versenyszféra által biztosan nem érintett legalább 10%-án történő állami finanszírozású infrastrukturális beruházásokat; másrészt figyelembe kell vennie azt is, hogy a fogalom alatt nem csak a PC- és internet-használathoz szükséges tudást, képességeket értjük ma már.
Ide tartozik a kritikai gondolkodás, az információk különböző forrásból való összegyűjtése, rendezése, más emberek több csatornán való elérhetőségének kezelése, az önkifejezés lehetőségei egy digitális környezetben, a hagyományos tartalmak digitális formában való támogatása, kiegészítése is. Egy hálózatra kapcsolt számítógép önmagában nagyon kevés ahhoz, hogy valaki megtalálja a számára releváns információkat, szolgáltatásokat a világhálón, ehhez sok gyakorlás, és az ezáltal elsajátítható új tudások, készségek szükségesek.
Az NJSZT a Digitális Esélyegyenlőség program keretében saját kezdeményezéseinek továbbvitele mellett szövetséget ajánl minden ez irányba mutató kezdeményezésnek, beleértve az időskorúak, a fogyatékkal élők és a szociálisan hátrányos helyzetűek felzárkóztatását célzó programokat is.
A digitális esélyegyenlőség egyik legfőbb záloga, a lakosság digitális írástudásának szintje kétségtelenül az új viszonyítási pont az Európai Unióban is, így ennek fejlesztése az információs társadalom három alappillére: infrastruktúra, igény, ismeret (3I) közül egyértelműen prioritást kell hogy élvezzen.
A lehetőségek ismeretében 2-3 éven belül biztosan megvalósítható legalább a digitális írástudásbeli esélyegyenlőség, amiről hazánkban akkor beszélhetünk majd, amikor a lakosság 20-30%-a az alapvető számítógépes ismeretek birtokában képes lesz az internet hatékony használatára, s legalább 7-8%-uk sajátítja el igazolható módon készség szinten a számítógép irodai alkalmazásához szükséges ismereteket.
Az internet-használati ismeretek (pl. Netszeregy,) az ECDL Start és az ECDL mellett az NJSZT egymásra épülő képzési kínálatának legújabb eleme a kezdőknek szóló e-ügyintézés egynapos komplex, interaktív képzés, amelynek során a hallgatók betekintést nyernek az e-ügyintézés világába.
Ezen képzési formák segítségével a számítógéppel végzett munka hatékonyságának gazdasági mutatókkal is jól kifejezhető növekedése mellett többek között az is elérhető, hogy a társadalom legszélesebb rétegei válhassanak az e-közigazgatás valódi és aktív ügyfeleivé, ezáltal az információs társadalom teljes jogú tagjaivá. Ez a tudás lehetőséget teremt arra is – és ez talán még fontosabb – hogy valódi igények fogalmazódjanak meg az e-szolgáltatások fejlesztésére, bővítésére is.
Ahogy Angyaltársaim blogját lapozgattam Rosta Gábor oldalán találtam egy kis videót, amit én is megosztanék Veletek:) Tudatos és környezetbarát! Ha valaki kedvet kapott a természetes anyagok használatához takarítás közben, ne fogja vissza magát:)
Minden kedves Andrea nevű ismerősömnek, olvasómnak, vagy aki csak erre tévedt neki is sok boldogságot, örömöt ezen a mai napon és minden álmotok váljon valóra:)
.jpg)
Mindenki ünnepel, már, aki tudja, mire is emlékezünk ilyenkor...Ennek a napnak az alkalmából egy kicsit gondoltam kitekintek kortárs költőink művei felé. Sokan vannak. Vannak köztük fogyatékosok és vannak, akik a fogyatékosokról írnak. Kerestem néhány gyöngyszemet. Fogadjátok szeretettel és szemezgessetek kedvetekre!
Soha ne nézz szánakozva engem
Egy fogyatékos gyerek kérése:
Soha ne nézz szánakozva engem,
én is az ÉLET szépségét zengem,
lenn a mélyben összeér a lelkünk
Isten hívására egyszerre keltünk.
Igaz, a logika nem a kenyerem,
de ha megnézed jól a tenyerem
a szívvonalam nagyon hosszú,
s nem tudom mit jelent a bosszú.
Közös az életünk, közös a halálunk
tudom, egyszer majd közös nevezőt találunk,
csak soha ne nézz szánakozva engem,
hisz én is az ÉLET szépségét zengem...
Urgyán Tibor György
Fogadj el bennünket!
Itt élünk a világban,
jelen vagyunk a tegnapban és a holnapban
Mi elfogadjuk embertársainkat egészségben,
legyünk együtt ebben a másságban, megértésben.
A jövõben is jelen leszünk, kérünk, fogadd el létünket,
és barátságoddal, megértéseddel segítsd életünket.
Nagy Angéla
Nézem, ahogy alszol,
Keresem az érzést:
Én már nem is sírok,
A lelkem már békés.
Egy ígéret voltál,
Ábrándoztam rólad.
Nagy terveket szőttem,
Hogy Te váltsd majd valóra.
Nézem, ahogy alszol.
Békés, nyugodt álom.
Fél év bölcsessége
Világítja arcod.
Mikor megszülettél
És elvittek tőlem,
A szívem üres volt,
Nem tudtam, mit érzek.
Néztem a fotódat:
Egy ismeretlen gyermek.
Azt mondták, beteg vagy,
Hogy is értsem ezt meg?
Aztán találkoztunk,
Az anyukád lettem.
Őriztem az álmod,
Tápláltam a tested.
Nem volt időm arra,
Hogy nagyon tépelődjek,
Csak mikor aludtál,
S a lelkembe néztem
Láttam a kisfiút:
Hogy lesz majd felnőtté,
Hogyan talál társat,
Bölcsen majd hogyan él.
És akkor megszólalt
Bennem a félelem:
Bölcsesség, szerelem,
Távoli ez neked.
Akkor sírni kezdtem,
Marcangolt fájdalmam.
Nem találtam vigaszt,
Hiába próbáltam.
Ma is, hogyha látok
Sok helyes tinédzsert,
Elszorul a torkom,
Hogy Te majd más leszel,
De ma már nem sírok,
Helyette mást érzek:
Nézem, ahogy alszol,
S a kíváncsiság éltet.
Látom, hogy ügyesedsz
Kicsit lassan talán,
De huncut mosolyod
Kárpótol, bizonyám!
Látom társaidat,
Ki miben remekel.
Lehet, hogy nehéz lesz.
Ez most nem érdekel.
Gyönyörű baba vagy,
Dicsérnek az utcán.
Furcsa volt először,
De büszke vagyok Rád.
Nézem, ahogy alszol:
Békés, nyugodt arcod.
Az én gyermekem vagy
és megvívjuk a harcot.
Igal kis település. Kedves dimbes-dombos vidéken egy aprócska város. Kertesházak között megbúvó, igazán gyönyörű iskolával. Ide kaptunk meghívást, hogy az alsós gyerekeknek meséljünk a fogyatékos emberekről. Nagyon nagy szeretettel fogadtak minket:) Még most is mosolyt csal az arcomra, ha arra a sok kisgyerekre gondolok, a kíváncsi, kérdő tekintetekre és arra a sok őszinte kérdésre, amiket feltettek nekünk. Izgatottan, nagy érdeklődéssel és csodálattal próbálták ki azokat az eszközöket, amiket elvittünk nekik. Egy egész délelőtt telt el ebben az idilli állapotban, amikor a tanítók is kicsit fellélegezhettek, hiszen, ha csak egy rövid időre is, de levettük a vállukról a terhet. Igyekeztünk játékos formában bevezetni a gyerekeket abba a világba, amit a fogyatékos emberek életének nevezünk. Igazán pörgős és élményekben gazdag volt a délelőttünk. Az érzékenyítés során a vakok, siketek és halmozottan fogyatékos emberek mindennapjaiba nyerhettek bepillantást a gyerekek. Nagyon izgatottan és kérdésekkel telve érkeztek. Nagyon élvezték a játékokat, és sok új izgalmas dolgot tanultak. A nap végére mi fáradtunk el legjobban, de kárpótolt bennünket a finom ebéd, a csodálatos virág, amit kaptunk és persze az élmények, amiket igyekeztünk képekben átmenteni magunknak:) Egy kis ízelítő:
Márciusi összefoglaló
A tavasz első hónapján több projekt is lezárult a közalapítványnál. Ebből a legjelentősebb egy több éven átívelő program, a TÁMOP projekt lezárása. Az Akadálymentesítési Programirodánk minden munkatársa versenyt futott az idővel, hogy március 31-én pont kerülhessen a végtelennek tűnő papírhalmok végére. Sikerült. A lezárást egy színházi előadással tettük ünnepélyesebbé, ami fantasztikus élmény volt, és amiről már korábban írtam a blogomban. A projekt keretében több mint 70 képzést dolgoztunk ki, melyek a jövőben elérhetők lesznek a felsőoktatás és a felnőttképzés számára is. A cél, hogy a megfelelő tudásbázis kiépítésével jobban megértsük a fogyatékos emberek valós igényeit és erre adekvát módon képesek legyünk reagálni.
Lelkes kis csapatunk továbbra is járja az ország iskoláit, ahol a diákoknak és tanároknak, tanítóknak egyaránt érdekes és hasznos információkat igyekszünk átadni a fogyatékos emberek életével, mindennapjaival kapcsolatban. Márciusban egy gimnázium meghívásának tettünk eleget, ahol a tolerancia jegyében megrendezett héten ismerkedhettünk meg a diákokkal és tölthettünk velük egy nagyon interaktív másfél órát.
Szervezetünk kampányt indított a facebookon, „Nem vagy kivétel” címmel. A felhívás azzal a céllal jött létre, hogy szembesüljünk azzal, mindenki fogyatékos valamiben. Az esélyegyenlőség és az elfogadás jegyében mindenki kiválaszthatja a közösségi hálón, hogy rá melyik fogyatékosság jellemző.
Dobbantó programunk, ami elsősorban a fiatal generáció leszakadását és iskolaelhagyását hivatott meggátolni, ebben az évben zárul. Az elmúlt időszak összefoglalójaként elkészült egy kisfilm, ami a jó gyakorlatokat, illetve az eddigi eredményeket összegzi.
Csütörtökön este egy fantasztikus színházi előadást láttam többed magammal. Leonard Gershe darabja egy vak fúról és az ő függetlenedéséről szól. A humoros, néha elgondolkodtató és megrázó darab egy reális, hétköznapi jelenséget mutat be arról, hogyan viselkedünk a hétköznapok során fogyatékos embertársainkkal. Pro-kontra. Sokszor túlzott figyelmességgel, sokszor pedig közönyösen tekintünk rájuk, persze egyik sem jó. Tükröt kaptunk az arcunk elé és ideje volt. Ennek a darabnak az apropója egy programunk a TÁMOP lezárása volt. Sikeresen befejeződött egy olyan projekt, melynek keretében fogyatékos társaink életét igyekeztünk teljesebbé és komfortosabbá tenni az akadálymentesítés jegyében. Több, mint 70 képzés került kidolgozásra, ami elérhető lesz a felsőoktatásban és felnőttképzés keretében. A cél egy olyan tudásbázis kiépítése, amivel a kiképzett szakember képes megérteni a fogyatékos emberek igényeit és arra képes reagálni. Ajánlom a darabot szívből mindenkinek!
