Költészet napja

 2011.04.11. 16:18

 

 

 

 

Mindenki ünnepel, már, aki tudja, mire is emlékezünk ilyenkor...Ennek a napnak az alkalmából egy kicsit gondoltam kitekintek kortárs költőink művei felé. Sokan vannak. Vannak köztük fogyatékosok és vannak, akik a fogyatékosokról írnak. Kerestem néhány gyöngyszemet. Fogadjátok szeretettel és szemezgessetek kedvetekre!

Soha ne nézz szánakozva engem
Egy fogyatékos gyerek kérése:

Soha ne nézz szánakozva engem, 
én is az ÉLET szépségét zengem, 
lenn a mélyben összeér a lelkünk 
Isten hívására egyszerre keltünk. 
Igaz, a logika nem a kenyerem, 
de ha megnézed jól a tenyerem 
a szívvonalam nagyon hosszú, 
s nem tudom mit jelent a bosszú. 
Közös az életünk, közös a halálunk 
tudom, egyszer majd közös nevezőt találunk, 
csak soha ne nézz szánakozva engem, 
hisz én is az ÉLET szépségét zengem...

Urgyán Tibor György

Fogadj el bennünket!

Itt élünk a világban,
jelen vagyunk a tegnapban és a holnapban
Mi elfogadjuk embertársainkat egészségben,
legyünk együtt ebben a másságban, megértésben.
A jövõben is jelen leszünk, kérünk, fogadd el létünket,
és barátságoddal, megértéseddel segítsd életünket.

Nagy Angéla

 

Nézem, ahogy alszol


Nézem, ahogy alszol,
Keresem az érzést:
Én már nem is sírok,
A lelkem már békés.

Egy ígéret voltál,
Ábrándoztam rólad.
Nagy terveket szőttem,
Hogy Te váltsd majd valóra.

Nézem, ahogy alszol.
Békés, nyugodt álom.
Fél év bölcsessége
Világítja arcod.

Mikor megszülettél
És elvittek tőlem,
A szívem üres volt,
Nem tudtam, mit érzek.

Néztem a fotódat:
Egy ismeretlen gyermek.
Azt mondták, beteg vagy,
Hogy is értsem ezt meg?

Aztán találkoztunk,
Az anyukád lettem.
Őriztem az álmod,
Tápláltam a tested.

Nem volt időm arra,
Hogy nagyon tépelődjek,
Csak mikor aludtál,
S a lelkembe néztem

Láttam a kisfiút:
Hogy lesz majd felnőtté,
Hogyan talál társat,
Bölcsen majd hogyan él.

És akkor megszólalt
Bennem a félelem:
Bölcsesség, szerelem,
Távoli ez neked.

Akkor sírni kezdtem,
Marcangolt fájdalmam.
Nem találtam vigaszt,
Hiába próbáltam.

Ma is, hogyha látok
Sok helyes tinédzsert,
Elszorul a torkom,
Hogy Te majd más leszel,

De ma már nem sírok,
Helyette mást érzek:
Nézem, ahogy alszol,
S a kíváncsiság éltet.

Látom, hogy ügyesedsz
Kicsit lassan talán,
De huncut mosolyod
Kárpótol, bizonyám!

Látom társaidat,
Ki miben remekel.
Lehet, hogy nehéz lesz.
Ez most nem érdekel.

Gyönyörű baba vagy,
Dicsérnek az utcán.
Furcsa volt először,
De büszke vagyok Rád.

Nézem, ahogy alszol:
Békés, nyugodt arcod.
Az én gyermekem vagy
és megvívjuk a harcot.
 

 


A bejegyzés trackback címe:

https://egyuttazeselyegyenlosegert.blog.hu/api/trackback/id/tr762817730

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása