Igal kis település. Kedves dimbes-dombos vidéken egy aprócska város. Kertesházak között megbúvó, igazán gyönyörű iskolával. Ide kaptunk meghívást, hogy az alsós gyerekeknek meséljünk a fogyatékos emberekről. Nagyon nagy szeretettel fogadtak minket:) Még most is mosolyt csal az arcomra, ha arra a sok kisgyerekre gondolok, a kíváncsi, kérdő tekintetekre és arra a sok őszinte kérdésre, amiket feltettek nekünk. Izgatottan, nagy érdeklődéssel és csodálattal próbálták ki azokat az eszközöket, amiket elvittünk nekik. Egy egész délelőtt telt el ebben az idilli állapotban, amikor a tanítók is kicsit fellélegezhettek, hiszen, ha csak egy rövid időre is, de levettük a vállukról a terhet. Igyekeztünk játékos formában bevezetni a gyerekeket abba a világba, amit a fogyatékos emberek életének nevezünk. Igazán pörgős és élményekben gazdag volt a délelőttünk. Az érzékenyítés során a vakok, siketek és halmozottan fogyatékos emberek mindennapjaiba nyerhettek bepillantást a gyerekek. Nagyon izgatottan és kérdésekkel telve érkeztek. Nagyon élvezték a játékokat, és sok új izgalmas dolgot tanultak. A nap végére mi fáradtunk el legjobban, de kárpótolt bennünket a finom ebéd, a csodálatos virág, amit kaptunk és persze az élmények, amiket igyekeztünk képekben átmenteni magunknak:) Egy kis ízelítő: